Sunday, September 14, 2003

...akik belembujtak kepeikkel, dolgaikkal. Ez igy helytelen. Inkabb a kepek, amelyek jottek-jonnek. A "folyton elfelejtem nevu" amerikai bronz emberfai vagy a walking man ... Szoval belemultek egyszer s azota ki sehogyan sem lepnek. Klee. Kandinsky.
Megtorpantam. S mondtam fennhangon; hmmm! Alltam. Hajnalka veletlen tovabbment. Billegtem. Ugy emlekszem megegyszer mondtam, hogy hmmm. Egy szonyegre a kirakatban. Egy oriasi szonyegre a kirakatban.
Kedves, okosszemu lany mondta bent 'O hello stb' S en, hogy 'szep ez a szonyeg van meg hasonlo? S csak megnezni szeretnem...' s kihuzott a raktarbol egy masik kisse nagyobb tekercset. Kiteregettuk. Ez fekete alapu volt. A kirakatbeli nagyon sarga-szines.
'hat igen -szolt a lany- en is csak azert nem viszem haza mert $5 ezer. ' S neztuk. Gyonyoru darabok. 'Mi az ott a sarokban? ' kerdtem. 'O, ja az az a monogram a keszitoke mert tobben csinalltak...' De volt valami belso rossz erzesem valami nagyon zavart. Mar rogton a kirakattol. S mielott barmit is tehettem valami kirepitette belolem ezt a mondatot;
'Mindig is szerettem Klee-t'
Csend. Csend telepedett kozenk. Pedig olyan jol megvoltunk igy ketten az ures boltban.
S a lany halkan; 'ugy erted, Kandinsky-t? '
Raneztem. 'Igen, ugy ertem Kandinsky-t.'
S belepett valaki az ajton, vegleg eloszlatva az idillt.
Egesz vegig Klee-re gondoltam mikozben neztem Kandinsky-t. Meg Tandori is eszembe futott Klee kapcsan.
Kulonben nagyon hajlamos vagyok arra, hogy kepzeljek valamit valamirol ami nem is az. De ezt a fura zavart ilyenkor mindig erzem. Es a dolgok furcsa mod maguktol mukodnek ekkor. Nemcsak velem.
(A hugom meggyozodessel vette fel a furdoszoba felsojet a telen. stb)
Mert ezt csak hasonlo elvetesnek gondolom, habar ezek az esetek nem egy szavasak.
Olykor allapotok.
Hajnalkat utolertem par boltal arrebb, ruhakat valogatott s ugy tunt tudja mit csinal.

No comments: