Pereg-pereg. Ahogyan eso pereg, leperegnek az emberek. A bizonyosak.
Rajottem, van itt floridaban egy korosztaly s azon belul egy tipus kozepes anyagi helyzetben, ami esetenkent a sajatosan megbuvo egyedi jellemuktol fuggetlenul, idegesit. Idegesit, ez a talalo, azt hiszem. Azokrol beszelek, akik amikor belepnek 45 fokkal melled neznek, koszones ellenere nem koszonnek, "I have a reservation..." motyogjak rogton a jobbak mert a rosszabbak csak a nevuket kopik ki, s miutan megnyugtatoan halljak tenyleg van nekik, (mert kicsit ugrasra keszek, hogy ha nincs minden rendben akkor aztan!...) rogton kotelezo jelleggel jopofi, viccelodo kicsattanasba fordulnak, s mindenkeppen joval tovabb tart veluk az ugyintezes, (vagy az etteremben az asztalhozvezetes, asztalajanlas, habar e kozepdraga etteremben ahol dolgozom delben ok ritkak mint a feherhollo, de ha jonnek, asztalfoglalassal jonnek, nem am csak ugy beesnek) mint a nem szinten zeneszekkel, mert belemelegedve mindent akarnak tudni s aztan termeszetesen valami plusz folyton kell nekik. S mindig inyen.
S szinte alig vagy nem hagynak tip-et. Sot, nem hagynak. Mivel Nem Voltak Megelegedve! Nemelyik meg kozli is.
A 60-as evekbol jottek, s valamibe nagyon beleragadtak. Azt hiszem a tv-be. S azon belul a sportba-sorozatokba. Mert altalaban parban, egy holgy s egy ur. Nagy es UJ amerikai autoval jarnak, s lehet, hogy boldogok, de a jelek alapjan boldogtalanok. Eldonthetetlen s ezert jarnak-kelnek igy a vilagban s hatnak igy s a helyzet az; nem csak ram. Ezek az elore megjosolhato pillanatok felelmetesek.
Ahogyan lehet tudni, mi varhato.
Nagyon pici reteg.
De annal jellemzobb.

Viszont ez nem jellemzo ram, hogy ilyet irok. Dehat valoban bosszantanak.
S az a dolgom, azert fizetnek, (ket helyen is) hogy ugy tegyek, mint akit nem bosszantanak.
Ez meg mar milyen?

mindenesetre ugy teszek.