Bicikliznek.

Reggel 8 van. A belvárosban. Ők. Az idegenek. (azok) Én, teljesen az ülésbe süppedve tekerem a kormányt s néha megnyomom az ablaktörlőt, oly nagy a pára. A Bagelicious-be tartok, kapúcsínóért, tojásos croisson-ert.
Énekelnek. Olyan üde mindenki ma.
Én is. Bár én nem aludtam semmit.
Reggeli után az Albertson polcai közt kutattam Peperoncini (imported, golden) után.
Meg New York kenyér után. S végül, magam után.

Mit kérsz? Ilyeneket kérdeztek. Mintha lelőttek volna.

A pénztároslánynak (18-20 lehet) most a szokásos szomorú szemei mellett egy szájszéli kis seb is --éke lett--. Eddig csak a szemek voltak, mint egy külön világ. S most ...
Nem nézett rám. Senkire sem nézet. Kontrolláltam magam s nem próbáltam vele beszélgetni. Ilyen reggelen.

Most már bánom.

Majd talán holnap. Egy éve mindig látjuk, ha megyünk vásárolni. Már beszéltünk párszor.

Sohsem kelek ily koran. Már nem húnyok le (el), Hajnalka moziba tart. Úgy, hogy engem is irányba döntött.



--picture by g--