Friday, June 25, 2004

Ma
osszefutottam egy idos nenivel. aki, mikor meghallotta, magyarul beszelek (s mirol)telefonon, mikozben o csak elhaladt mellettem, megallt, hatrafordult es sirva fakadt. Azutan elnezest kert. Torolgette konnyeit.

Mirol s szinte csak par szot? Auschwitz-rol. Csak egyszeruen olvastam par feljegyzest s nem hagyott nyugodni. Valojaban rettenetes erzesem van, ha csak akar a balkani 90-es evekre gondolok. Vagy afrikara. Ezt most a vgtelenbe lehetne gorditeni, de nem teszem.

A mondat kozepen letettem. S megkerdeztem mi a baj... (hirtelen nem talaltam ki, ugy meglepett)
S csak par percet beszeltunk, hogy o volt ott s latta azt amirol beszelunk, s mino veletlen, de tenyleg, mert az egy ritka nap volt...
Ritka nap.
Szoval azota itt el s el sem hagyta amerikat. S nem is fogja. Kulonben eros jellemnek tunt. Megrazo volt, hogy igy sirva fakadt.
S szomoru voltam, hogy en okoztam elo.
De szerencsere nem ertett felre. Sot.

"After a while a large group of SS officers arrived on motorcycles, Mengele among them. They drove into the yard and got off their motorcycles. Upon arriving they circled the flames; it (sic) burned horizontally. We watched to see what would follow. After a while trucks arrived, dump trucks, with children inside. There were about ten of these trucks. After they had entered the yard an officer gave an order and the trucks backed up to the fire and they started throwing those children right into the fire, into the pit. The children started to scream; some of them managed to crawl out of the burning pit. An officer walked around it with sticks and pushed back those who managed to get out. Hoess (the Auschwitz commandant) and Mengele were present and were giving orders..."

Thursday, June 24, 2004

Addig ussuk vasat amig melegeben edd meg kel aranyat lel de amig a takarod er.

Sunday, June 20, 2004

A 74-es év-et játszom gitáromon talán egy órája már, vagy másfél, csukott szemmel, hátra dőlve, oda-vissza. Valójában létezik bármi is, ha csukott szemmel, hátra dőlve bennrekedsz egy mozdulatsorban? Létezik akármi más?

Valójában nem létezik. Semmi más. Csak, hogy lélegzel, az ujjaid maguktol mozognak, s valami burokba kerülsz ami egyszercsak szétpattan mint --nem viccelek-- egy varázsbuborék.

Van tűzbuborék. Jim Morrison lehetett tűzbuborékban.
stb.

Monday, June 14, 2004

...mind toroltem.
A bejegyzeseket. Az utobbi parat. Parat?
Parat.

Ugyanis a vegtelen kritika hataran allok epp. Itt szep, hullamos a viz. Olyan aramlos fajta, amely bevisz (vagy levisz) ha nem figyelsz. S itt is sutkereznek a napon s cseveresznek s rosszalloan neznek az egre, ha beborul.

Kulonben (meg a vegtelen kritika hataran kivul) volt egy utam ejjel a Jacksonville-i repterre. Irtozatos viharban. A varos helyenkent sotet volt, semmi lampa. Az autopalyan csak a viz dolt kocsik helyett. Szembe velem. De odaertem, s a vihar is elmult.

azota itt a parton mosom a labam

Saturday, June 05, 2004

Bicikliznek.

Reggel 8 van. A belvárosban. Ők. Az idegenek. (azok) Én, teljesen az ülésbe süppedve tekerem a kormányt s néha megnyomom az ablaktörlőt, oly nagy a pára. A Bagelicious-be tartok, kapúcsínóért, tojásos croisson-ert.
Énekelnek. Olyan üde mindenki ma.
Én is. Bár én nem aludtam semmit.
Reggeli után az Albertson polcai közt kutattam Peperoncini (imported, golden) után.
Meg New York kenyér után. S végül, magam után.

Mit kérsz? Ilyeneket kérdeztek. Mintha lelőttek volna.

A pénztároslánynak (18-20 lehet) most a szokásos szomorú szemei mellett egy szájszéli kis seb is --éke lett--. Eddig csak a szemek voltak, mint egy külön világ. S most ...
Nem nézett rám. Senkire sem nézet. Kontrolláltam magam s nem próbáltam vele beszélgetni. Ilyen reggelen.

Most már bánom.

Majd talán holnap. Egy éve mindig látjuk, ha megyünk vásárolni. Már beszéltünk párszor.

Sohsem kelek ily koran. Már nem húnyok le (el), Hajnalka moziba tart. Úgy, hogy engem is irányba döntött.



--picture by g--
Éredekes.

Vodka nélkül arányosan más a véleményem.

Friday, June 04, 2004

Korulbelul ez a velemenyem Bush-rol, amelyet az uj Palm-omba rajzoltam miutan kiprobaltam az Amsterdam-bol kapott vodkaspoharam. (a shutterfly kis darabot levagott a rajzbol, mert nem korrekt meretu a kep)



--picture by g--

Thursday, June 03, 2004

Megakadtam.

Csak ugy. Szimplan.

Megakadtam. Valamivel matattam meg az iment s most ... lam...

mi is volt ?

A fonokom hozott nekem vodkaspoharat Amsterdam-bol, csakhogy fajditsa a szivem.
Amsterdam.
(Kulonben azert vodkaspoharat, mert azt gondolja mi magyarok vodkanemzet vagyunk, akarcsak (ugyebar) az oroszok. S mivel itt egyaltalan nem lehet kapni palinkat, azaz olyasmit ami szilvabol, barackbol, kortebol stb (s a kedvencem, birsalmabol) keszulne ezert neki goze sincs ezekrol a parlatokrol. Van viszont vodka dogivel. S absinthe is. Nem vilagositottam fel.)

Ok sem javitanak ki. Abba a szoba, hogy totally mindig beleragadok.