Sunday, June 29, 2003

A madarak (tobbszor is megneztem) alszanak.
Erdekes, hogy haton. Nem is gondoltam volna, pedig...

Saturday, June 28, 2003

Lenyegeben egyertelmu, ha a folyton " tudositani szeretnek az esemenyekrol". A kozlesinger nagy ur! Viszont megnagyobb ur az oncenzura! Vagy legalabb akkora!

Friday, June 27, 2003

Vannak kabalaink. Pedig nem tudtam, hogy babonas lennek. Es nem is vagyok. Furcsa, hogy leteznek. Mind csak talaltuk, az utcan, a porban, s a visszpillantorol lognak ma mar. Olykor beleakadva hajba, kezbe... Milyen jelentoseguk van vajon? Egy valvonasnyi? A tengerben West Palm Beachen talaltunk egy buvarszemuveget. Elmarhaskodtunk vele (oten voltun) majd hirtelen a tenger vissza is vette. Legalabbis akkor pontosan igy ereztuk mind. De nem ertem, miert. Persze nem is fontos; ezek csak esemenyek.
Probalom kovetni napjaikat. Par napja fotoztam eloszot. Egy kis bokron, pont fejmagassagban vannak. Tegnap ovatlansagomban (azaz probaltam ovatosan) csak szoborra merevedni voltam kepes, mikor az anya, varatlanul a semmibol ramcsaptt. Nekirepult a fejemnek. (pont, miutan epp ezt a kepet kattintottam) Harcias. Pedig, ha tudna, tolem igazan nem kellene felnie... . Reszemrol Blokk volt.

De, milyen madarak is ok...?

Thursday, June 26, 2003

American dream. Feketefeher kepkockak a 40-es, 50-es evekbol. Mobile hazakbol uj varosreszek, rent $100-ert New Yorkban, s autok. Mindenfele autok. 66-os ut...vidam pezsges, elegedett mosolyok.
Feketek, feherek...sotetek, vilagosak...s egymasnak nem szomszedai...
Micsoda reklamok, micsoda szovegek!
Felkesz toronyhazak tetejen ontudatos munkasok. De valahogy, megis:
--egerek es emberek-- (persze, az egy masik evtized...)

Monday, June 23, 2003

Ha egyik pillanatrol a masikra elmenne (azaz megjonne) az eszem, hihetetlen mennyisegu szoveget lennek kepes zuditani ide. S nem csak ide, barhova! Fecnikre, fuzetekbe, word-be, diktafonba.... Egyenlore minden rendben, bekesen sutkerezunk, mint egyszeru esetek a napon. Maszkalgatunk, dolgozgatunk, nezelotgetunk, tanulgatunk.
"Elmentem az E-hez a boltba, mikor mentem, mar szemetgelt am koran ertem oda. Azaz fel kettokor s csak kettokor nyit. Ugyhogy bementem a szomszedos barataimhoz, kertem toluk egy esernyot s visszasetaltam kettore a bolthoz. Ott E mondta, hogy elnezest ker de haza kell szaladnia mert nyitva hagyta az ablakot s attol fel beazik. Jo, mondtam akkor en is hazamegyek mert az en ablakom is nyitva van. S zuhogott. " Milyen egyszeru story, megis milyen kedves. Anyam meselte ma telefonon...

Saturday, June 21, 2003

Amikor (Szemezek egy uveg olasz borral, de hat csak nem nyitom ki) Seattle mellet egy kis varosban l aktunk 4 honapig, alig beszeltem meg angolul. Volt egy kinai etterem (amerikai kajaval), ahova surun betertunk, ha olykor csak egy kavera is. Folyton komoly zene szolt , nagyon szerette az idos kinai tulaj. Nos, o nehezen hitte el nekunk, hogy nem tudunk oroszul. Azaz szerintem el se hitte. Hitt, amit akart. Szoval tegnap talalkoztam valakivel akit annyira osszezavartam azzal, hogy ecseteltem; tulajdonkeppen beszelhetnek is csehul, ha tanultam volna, de nem tanultam, hogy fel napot toltott a neten (sajat bevallasa szerint) azzal, hogy atlassa a helyzetet. S ma tudatta velem fulig ero szajjal; mindent ert!
(mindezt megelozoen arra kert, forditsak par dolgot egy szlovak lanynak) Mindenesetre meglepodtem azon, hogy o mennyire meglepodott s komolyan azt hitte gunyt uzunk belole (az igaz, hogy elrohigcseltunk kisse). Kulonben ugy veltem az alatt a par perc alatt tultette magat rajta, de nem. S kepes volt keresni a neten a sajat igazat.
Vegulis ez csak egy furcsa eset, semmi tobb... s nem is jellemzo.

Friday, June 20, 2003

A hugom szerint neki semmire semmi ideje. Ezert nem is alszik. En sem alszom, hanem egyidoben; zene, tv hang nelkul, net s kozben dobgitaron zorgok vagy pamacsolok valami kepen is. Ejfeltol Reggelig. Mindez csak 2 hete talan. Elotte mi volt? Semmi kulonos, maszkaltunk.
Sajnos az esti volley ball mar a multe. Nehez osszeegyeztetni.

Thursday, June 19, 2003

postolhatatlan nap, de kikivankozik legalabb ez a sor...

Wednesday, June 18, 2003

Mikor mentunk a piacra reggel (a beach-en van ilyen szedett-vedett ehhezhasonlosag szerdankent) megalltunk reggeli koffeines turmixot venni. (mivelhogy ugye azert sem akarok kavezni pont reggel !, azaz megprobalom elfelejteni, letezik kave a foldon, s hogy annyira szeretem, mivelhogy sok adag az sok adag s legjobb lessz, ha kitalalok valami mast helyette s a koffeines-proteines turmix valami ilyesmi) A turmixoslany vegul megkerdezte homlokara csapva; s milyen izzel?
Raneztem a tablara s valahonnan tavolrol mondtam; vanilliascsokisbananoseprest. S csak neztunk egymasra. Sem azt nem tudom en mit gondoltam sem azt nem sejtem o mit gondolt. Hajnalka elrohogte magat (azaz inkabb elpruszkolte) s ezzel kirantott valahonnan azaz valamibol s mosolyogni kezdtem mint a fatok. S nyogtem; sorry, vanilliast. Mert az volt az elso a tablan. A lany mar perdult is s ahogy lattam mar tul is volt ezen. De valahogy megsem. Aztan csak keringtem a csokis polcok kozott mint bogar a feny korul. Mint blogger a neten...
Ez a piac szerintem szomoru. Ott van 20 arus s majdnem mindig masok. Mintha csak mindenki kiproballna milyen ott arulni. S ahogy kapkodtak a hirtelen zaporban.
Uj helyet talaltunk. Azaz most proballtam ki ez ismert helyet elosszor. (ide jarunk roplabdazzni s itt van a piac is) Azaz most usztam itt eloszor. Azaz csak proballtam uszni, a veszett hullamokkal kuzdottem 10 percet s aztan rankszakatt az eg.
Mikor indultunk a vizbe egy idos no jott szembe s mosolyogva kerdezte, vajon mennyi idonk van a viharig? s mutogatott az egre. Hajnalka valaszolt valamit de en csak mosolyogtam egyet s nem is neztem az egre...

A szomorusagrol jut eszembe; egy savanyu filmet lettem gazdagabb. (raktam par dolgot a dobozba ) Egyszerre ott volt a kezemben a kolcsonzoben, fogalmam sincs, mikent. S elhoztam. ( the Jimmy show) Angol tanulas urugyen, vagy mi, mar az van, szinte minden filmet lattun a kolcsonzobol (ez egy kis kolcsonzo). Meg szerencse, frissitik havonta s hoznak regieket s ujakat. Van is idozavar rendesen. S megyunk meg moziba. Az 8 mile vegett Daytona Beach-re mivel itt meg nem jatszottak. Ez beugrott most mivel ma itt van, kivettem dvd-n, gondoltam megnezem a rejtett reszeket...
Mint moderralt szabad otletek jegyzeke. Innen egy kicsi onnan egy kicsi, mar amit elcsipek abbol ami korulottem kering.
Merthogy, mi mindent nem csinalunk! S akkor mar mit is csinalunk.
St. Augustine, Florida. Mar jo ideje.
Ma art craft van itt,
ami semmi kulonoset sem jelent, mert szinte majd minden heten van. (Borfesztival nincs sajnos, de van boraszat, borhaz. Vegigkostoltuk mar a boraikat, ugy 10-15 fele. A borkostoltato, ugy tunt inkabb a dugohuzojukat meltatja mint magat a borokat. De a borokra majd visszaterunk, mivel hogy fontosak ugye.)
Mikor kiertunk a parta egy kover no s a fia bombolt. Halal sapadtak voltak s ketsegbeesestol zavarodottak. Eltunt a kislanya. (4-5 eves) Korulottuk dermedt csond. Jott a lifeguard, a mento s az emberek (mi is) csak alltunk tetovan. (en ugy ereztem a melletunk levo csapat meg a "lelegzetet is visszatartotta" valami merhetetlen egyutterzes miatt) Eltelt ugy negyed ora igy. Kulonben piros zaszlos volt a part azaz extra danger, mar a hullamokra nezve de bizony tele volt s tomegnyien benn. Jott egy motoros lifeguard s a mogotte sieto ferfi (mar messzirol futtyogott, hogy megvan) karjaiban az azott kislany . (A lanyok-fiuk melletunk "kifujtak a levegot") Az anya alig akart hinni a sajat szemenek...kb fel orat lehetett talpig ketsegbeesesben. A kislany nem mosolygott, valami tenyleg tortenhetett vele.
Milyen boldogok lesznek ezentul! Remelem mindig.