Skip to main content

Posts

Showing posts from March, 2004
Mi más?
akármi elmozdulás...
Kezem egeremen, mozdulna, zárná e ablakot, mint nagymamám csukta zivatar elől háza ablakait. De ez a vihar; en magam vagyok. Vidám, hogy igy mondjam. Titka is, fizikuma is.
Körbefut, leűl, ledől, fogai közt fűszál, várakozik, várakozik, mondataimon nevet gyerekes csinnyal, hovatovább kioktatóan tolja át nyelvével szája bal sarkából jobbjába fűszálát s cseppet sem aggodón letép egy másikat is. Mérnökien az ég felé emeli s lefújja róla a port.
Most húsz évvel később ugyanezt teszem. Ezen a fűszálon már szivárvány feszül, nem fújom le róla, nem rágom össze.
De közelebb a porhoz azon a fűszálon? S most itt; ezek az új szinek.
Ezekkel kell, hogy meglegyek.

Ezekből kell, meglegyek.
Tegnap is, ma is a parton korzóztunk. Lehet igy mondani? Dugig van. Mindig meglepődöm, ha kutya ugrál a vizbe. Ritkák.
A reggel 4-5-6-kori lefkvést már honapok óta gördülékenyen, a szemfelnyitast délben viszont megszokhatatlanul.

Ma délutan is kisétáltunk a partra, de visszafújt a szél. Lehet, hogy sportemberek leszünk? Gym-eket néztünk körbe. Melyiket válasszuk? Válasszunk? Van ilyen hegy, ami felfele megy kapaszkodók vannak rajta s csünghetsz. Majdnem olyan mint egy széles lánctalp. Nagyon tetszik, megszüntem figyelni arra, ki épp hozzam beszélt. Szokásos.



--Az alabbi tv-s ügyet nem azért biggyesztettem ide, mert komolyan gondolom, hanem csak mert ez jutott eszembe kavézas közben, mint korhű római polgárnak. Aki nem néz tv-t. De filmeket igen. S jár a Circus Maximusba, s ezt a portfoliot találta ami mérhetetlenül megmozgatta szivét-lelkét, ha lehet ilyet mondani kérem...--
A tv-be, e korhü amfiteátrumba mindent bedobozolunk amire egy korhü római polgárnak csak szüksége lehet. Egész-ségé-re. S a net, a cyberspace, maga a Circus Maximus .




Még van egy sörnyi időm. Talán csak annyit most e kisüveges guinness alatt, hogy hiányzik Budapest. Ez most úgy tünhet mintha nem mehetnénk haza. Dehogy. Akár holnap csomagolhatnánk.

Csak: eszembe sincs.
Délelőtt. Fekszünk a homokon. A viz hideg. A part tele, ameddig a pára engedi, ernyők-emberek. Hanyatt dőlsz. Szemüveged, sapkád -ha van- fejeden. Szemed csukva. Ösztönösen. Lélegzel ki-be. Mi ez? Le tudsz merülni, mélyre. Ösztöneidbe gabalyodva. Merülsz. Mélyre. Akárha épp emelkednél. Pihensz. Kipihensz. S előpihensz -valamihez - valamit -. Mondom, a beach tele, kis szél van, nap vakit, háttérzajnak jövés-menés, üde hangok (sörök nyitódnak) hullámmoraj, s benned könnyed csatazaj; de az a jóleső fajta.

Elegancia. Könnyed elegancia.
Vodka szaga van az égnek. Éjjel 3. Nézek fel. Pohárral orrom alatt. Szagolgatom a vodkát.
Beszél!

Hogy beszélne? Kuka!

..és megköszönte s kinyilt s most jelzi, hogy 1, én voltam az elsö szemetelő ...
huhh,

Különben most már emlékszem jól: egy már egyszer nagyon megrémitett. Elmélyülten dobom a szemetet s megköszöni. .

...nem lennék jó katona. Nem is voltam soha. Pedig bátornak vakmerő vagyok.
Lépjünk egyet.

Lépjünk kettőt...

...s belebotlok villanellaba... minden nap...

(aki most Berlinben van, en is voltam Berlinben, a volt keleten laktam s bajártunk a volt nyugatra azután továbbmentünk Amsterdamba /vajon villanella is tovább megy?/ ahol egy cafeshopban rekedtünk hosszú órákra (évtizedekre) mert egy fa rádőlt a villamosra oly vihar volt vala s gonosz rendőrök lezárták az utcát.)
- Ó, a kimondott szónak nincs jelentősége.
- S az irtnak?
-Az irtal...az irtal már irthatnak is. S a gondolattal... pláne a gondolattal.
...
Láthatod.
Szóval nem hivtalak-irtam. Mondtam, hogy hivlak-irok? Hmmm... Mindegy már, nincs jelentősége. Láthatod.
...s azert tudod, hogy szeretlek, ugye_!?

-? ezt most mondod-irod-képzeled? Vagy a legrosszabb, hogy kérdezed?
-...hát, igen, igaz, ez képletes.

Mindez csak képletes.

...mint, mikor a lehetőség meglátja benned hősét s jelentőségetek lesz
jelentőségetek lesz

Question To The People Who Are Ruining My Life:
Where Is The Next Whiskey Bar? .

Is this a good bar?

Fogggalmazzzasom whiskey-ben jegkent mint egy darrrab kek eg.

beledadogok(unk) poharamba(unkba)

unkunk unka
emberek nem ertik a blogokat

emberek, nem értik a blogokat

bogarakat

fucking bogarakat latnak/látnak

de emberek szeretin a blogokat

bogarakat

de azert/azért

agyontapossak oket
agyontapossák őket

szeretik oket/őket


Ez a vad (a mienk s azert ennel kisebb macskakent tolti ki a teret) lassan mar nagyobb mint egy track. Beast. Mint egy vadalma vigyorgot a sofor mikor lefotoztam az autobol a remes tragacsat meg a belvarosban. Aztan kimentunk a beach-re s e tragacs felirataival egyutt s vigyori mexicoi gyanus uraval s (feltetelezett) kipingalojaval ott sutkerezett a homokon. Jojo, egy halom ilyen kocsit tehetnek ide mert lathatsz belole egy halmot. Azaz latok. Latunk. Mit szolsz hozza? A Nagy hirdeto kocsi. S milyen vigyori volt a sofor. Hihetetlen. S o ezt elhiszi?
Hiszi a piszi.

Egy ismerősünk visszament Sydney-be. Nem birta Budapestet. ---megpróbáltam--- irja. Budapesti, különben.
Különben, egy halom amerikai ecsetelte már nekem, szivesen vetnének horgonyt ausztráliaban. Hogy miért? Valójában gőzöm sincs. Talán csak úgy. De még mind itt van.
Hát igen. Mint aki elvesztette a hangját, úgy érzek igy, hogy már 2 hónapja nem úsztam. Milyen érzés? Mondom, mint aki elveszitette hangját. S most már nem elég, ha csak úgy úszom egyett. --Több kell. Az értelem.--

Tegnap azért sétáltunk a parton, de a viz................hideg. Miközben dög meleg van.
Tudatom,
hogy tudatom a rend szerelmére, egyenest az égi rendszerezésre tart s ott, úgy tudom, úgy fog megjelenni, mint akárha éppen szobafestő pemzli vagy papucs orrán pamut bolyttszerüség lenne, s mondom: ez egyenest égi rendszerezés lenne...
Sorompót kaptam. Pirosat. Valami tehervonat tolat.
S nem csak elképzeltem:
láttam a tilosat.
zöld
zöld
zöld
alma.

darab kő valóság
Szerviroztam a süteményt, mint esténként szoktam ugye a Hotelben. 4 idős hölgy bámbulta az oszkárt (ez nem egy kutya vagy ilyesmi, hanem egyenest a csoda a tévében) s majszolták a süteményeket.
-jaaajj, nem lehetne beeeekapcsolni a fütést—, úúgy fázunk, nem leeehetneee---?
Pedig idős hölgyek voltak, nem bárányok.
-Dehogynem! (hogy a picsába ne!-gondoltam)

ON

-Mi ez??
---ez egy eszpresszó---(gondoltam válasz helyett)
-MI EZ!!??
---maga egy vendég---(gondoltam szórakozottan)
---hmm, de finom, prima hely...(dúdoltam tovább gondolatban e cseh tamás dalt)

S aztán körbecsavartam az orrom a füstben s felnézve:
-MI EZ?

A szellőzőkből dőlt a füst. Meg úgy mindenhonnan dőlt a füst. Hirtelen nem láttuk egymást. A bárányok,- bocsánat, a nénik- bégetni kezdtek, hogy: -Jajjj az oszkáááár, most mi lesz, az oszkáááár!! (igy utólag ingább károgtak, mintha az oszkár épp valami kutya lenne)
Pedig idős hölgyek voltak, nem varjak.

Miközben égett a Hotel.
Felharsant a tüzjelző. Megijedtem.
Végigrohanta…