Wednesday, August 11, 2004

Nincs mese. Most már beidőzitettem valakit, hogy olyan 1O után hajnalban riasszon s akkor megyünk mi is a beach-re mert, mert végzetes hiba feltételezni is, hogy magunktól kelünk megyünk, kelünk megyümk korán.
Ha le sem fekszem, akkor üde derengés stagnál belém reggel 8 körül, főzök görög kávét, s (ilyenkor mint szikra pattan elmosogatok ádázul, nem tudom miért) kisétálok a reggelre, nagyon sok mókus a fán nagyon hülye hangot nyekereg, s érzem, érzed, kell a reggel, minnél több, s ha 1O után ledőlsz a már forró homokra s alszol egy szemhúnyást s hullammorajálmod összekavar végképp amit csak röpke úszással lehet kisimítani, akkor nem is érted miért nem pattansz ki minden reggel.
Viszont mindez elmulik, mint amit mindig újra s újra kell tanulni.
Megszokásról itt ne beszéljünk.


Különben, számomra sosem volt a nap kettészelve. Azaz de: gyerekkent az estimese után aludni kellet. De akkor videojátékot nyomogattam a paplan alatt. S mivel hárman vagyunk testvérek, probléma volt, kié legyen aznap.

No comments: