-Whatdoyouwant?
ezt faradta bele a mobiljaba a harom bunkobol az egy.
Aztan valami szavakat meg kipreselt s lecsukta elete parjat. S tovabbhehereztek egy bizonyos ismerosuket emlegetve igy harman a melletunki asztalnal. Nem ettek semmit csak ittak nagy poharas lottyot. (rozsaszin volt s sejtelmem sincs mi lehetett) De ekkor ujra:
-Whatdoyouwant?
Egy ideig tartotta a telefont aztan hirtelen szonelkul letette. Ugy ultek harman az asztalnal, hogy veletlenul se keljen egymassal szembe lenniuk, ami nem is olyan egyszeru azaz egyszeu. A harom bunkobol (vagy nevezzuk oket inkabb faradt iparosoknak) ketto oldalt forditotta a szeket s igy revetegul, olykor hehereszve valami nemottlevon (kollega? biztos kollega) bamultak a tobbi asztalokat, meg mindent ami mozgott de nem nezett vissza.

Faradtak voltak az bizonyos, de nem azert voltak bunkok mert faradtak voltak. Beloluk sutott ha van ilyen. Ritka ritka ritka latvany. Vagy csak en nem figyelem?

Megebedeltunk, elmentunk de azutan visszakanyarodtunk egy kavera. Meg mindig ott ultek, mereven. A hatuk moge huppantunk le (veltlenul) .
-What!
Most mar csak ez kigyozott ki a szajan, mobiljat kecsesen, leheletfinoman akar egy sulyos kalapacsot tartva. De gyorsan mentegetozni kezdett valamiert s hirtelen, haragosan letette.

Nem szolt semmit a tobbihez s mikor eljottunk az egyik oldaltulo heves jopofizasba kezdett a whatdoyouwant-tal de az csak ult halszemekkel s mosolya munkamosolynak tunt.

Azaz az is volt. Szerintem.

Azert az elfasultsagnak is van hatara! Vagy nincs? Na jo, nincs.