először lefotóztam őket. megkértek rá, csinálnék pár képet róluk egy pillanatra megállva az asztalok közti lavirozásban. persze. keszült öt kép, aztán még öt, még biztos akartak vona többet, de közöltem: rohanok. később bontogatni kezdték ajandékaikat.(valentine nap) elfeledtem nekik italt vinni, de nem vették észre. egyik kollegám vitt nekik jóval később. s éjfélkor még mindig ott ültek, fekete pár, a lovag egy fejjel alacsonyabb s fele akkora mint udvarhölgye. a fényképezésük alatt megfigyelhettem. s vértje is csillogott hithüen. vegül teljesen bezártunk s őket igy teljesen kizártuk. egész a parkolóig. mikor eljöttem, jóval félórával zárás után még mindig fekete nagy mercedes-ük előtt táncoltak, zene nélkü, fél órája már.
mindezt emléküknek irom, két látszólag össze nem illő, boldog alak. mindegy, hogy lovag-nem-lovag, de boldog-alak-alak.


(pj harvey The dancer: bogarat talalt bennem )