Elkapott az eso. Mas is elkapott. s csuromvizes lettem. s elaztam. Jo -gondoltam- elkortyolok egy teat. S kialltam a poharammal az eso melle egy behajto ala s az esobol vihar lett s a viharbol ujra eso abbol ujra vihar s ujra eso. Mindez mint egy teanyi ido alatt, mert azzal mertem s turelmetlen lettem, hogy igy nem jutok soha a kocsimig, s nem jutok soha oda, epp, ahova. Rohadt eso! #@^&**)#<@@Q@!!
Megterveztem. A papirpoharat a kukaba(melle) hajitottam. Elovettem a kulcsomat, kulcsal elore, atlattam a terepet, merre-hol nagy tocsa, merre nem. Kiszamoltam, kb 10 nagy lepes s futok. Ha tudok, repulok.
Es betoccsantam az ulesre. Nyugodtan. Az ajtot mar tok lassan nyitottam-csuktam, annyira mindegy volt.
Ha ezen a futason mult volna az eletem, akkor bizony...
Hulye jatek. Ki jatszik ilyet? A nyulak? A nyul fut. A nyulon tul ki jatszik ilyet?
Hihetetlen, egy teanyi ido a nyugalmam. S annyi sem. Es sokkal tobb. Mero vizesen mar csondes nyugalom.
Ugy latszik neha el kell aznom.